Elvetél szó jelentése
elvetél (ige)
1. Halott kölyköt hoz a világra; nőstény állat idő előtt egy fejletlen magzatot hoz a világra.
A fiatal bárány elvetélt, mert még nem bírta kihordani az utódját. A beteg ló idő előtt elvetélt.
2. Életképtelen utódot szül; nő elveszíti a hasában fejlődő gyermeket.
A nő először elvetélt, de a második babája nagyon szép gyerek lett. A kismama nem dohányzott tovább és vitaminokat kezdett szedni, mert félt hogy elvetél.
3. Nem valósul meg, felhasználatlanul kárba vész.
A palota gondolata már az első évben elvetélt, mert nem volt rá pénz. Sajnos elvetélt a terv, mert nem kaptuk meg a szükséges engedélyeket.
Eredet [elvetél < el- (igekötő) + vetél]
