Ellenségesség szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Paloca (vitalap | szerkesztései) 2012. október 23., 10:51-kor történt szerkesztése után volt.
ellenségesség (főnév)
1. A szemben állóvá válás ténye, amikor egy személy vagy dolog egy másik dolognak, csoportnak, vagy személynek az ellenségévé vált.
A határokon kiújult a két ország közti ellenségesség. A meg-megújuló ellenségesség végül háborúba torkollott.
2. Szemben álló érzelem; olyan érzelmi, hangulati szint, ahol a személy vagy állat erőteljesen ellen- vagy szembeszegül egy másik személlyel, dologgal, körülménnyel, akit vagy amit ő az ellenségének tekint, és ezt ki is fejezi.
A férfi ellenségessége jól kivehető volt, ahogy közeledett. A kutya ellenségessége nyilvánvaló volt, ahogy előfutott a házából.
Eredet [ellenségesség < ellenséges + -ség (főnévképző)]
