Parancsnok szó jelentése
parancsnok (főnév)
1. Katonai vezető, aki egy katonai alakulat, szerv, intézmény parancsadási joggal felruházott, egyedül felelős irányítója.
A laktanya parancsnoka egy ezredes. A hadsereg parancsnoka a legmagasabb rangú tábornok.
2. Ideiglenes katonai vezető, aki egy terület, település katonai ellenőrzése, megszállása, védelme során a helynek, közigazgatási szervezetnek vagy polgári alakulatnak parancsadási joggal felruházott, egyedül felelős irányítója.
A városparancsnok elrendeli az üzletek kinyitását. A parancsnok őrjáratot szervez a közbiztonság fenntartására.
3. Átvitt értelemben: Egyszemélyi vezető, aki egy katonai jellegű fegyelemmel működő, különleges hivatást teljesítő csoportot, szervezetet parancsadási joggal felruházva irányít egyetlen felelősként.
A csapat parancsnoka meghatározza a célokat. A parancsnok dolga megszervezni a munkát.
Eredet [parancsnok < parancs + -nok (főnévképző)]
