Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Hárs szó jelentése

A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2011. november 26., 09:27-kor történt szerkesztése után volt.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)

hárs (főnév)

1. Növénytan: Dús lombú fa, amely a hazai erdőkben és díszkertekben gyakori és kedvelt. Szív alakú a levele, erős, édeskés illatú a virága, koronájának rendszerint szép, szabályos az alakja.

A parkban egymás mellett áll két hárs. A város főterén egy magányos hárs áll.


2. Ipari fa, ennek (1) könnyű, puha fája, amely könnyen faragható, gyorsan szárad. Fafaragáshoz, esztergáláshoz, fametszethez, bútorgyártáshoz, furnérkészítéshez, rétegelt lemeznek, facipő készítésére, cellulózgyártásra, rajzszén készítésére használják.

A hárs a szobrászok kedvelt fája. A hárs könnyen alakítható gőzöléssel.


3. Gyógyhatású virágzat, amely ezen (1) a fán terem. Alkalmazzák nátha, reuma és köszvény kezelésére, bár tartós kezelésre nem javasolják, mert szívpanaszokat okozhat.

A hárs a méhek kedvelt virága. A hárs leginkább június közepe táján, a teljes virágzás idején gyűjthető, az ilyen virágból főzik a legjobb gyógyteát.


4. Régies, tájszó: Háncs; rostos szövetű réteg fás növények kérge alatt, amely szerves tápanyagot továbbít a levelekből a fa többi részébe. Lehántva és hosszú szálakra foszlatva a kertészetben kötözésre, a háziiparban kosarak, szatyrok, szőnyegek fonására használják.

A gazda hárssal kötözi a szőlőt a karókhoz. Az asszony egy hársból font lábtörlőt vett a vásárban.


Eredet [hárs < ómagyar: hárs < ősmagyar: háros (háncsos) < ősmagyar: hár (háncs)]
Lásd még: hárul



hárs (melléknév)

1. Növénytan: Dús lombú fára jellemző (tulajdonság), ilyen (fa), ilyen fákból álló (erdő), ilyennel benőtt (hely).

A városhoz közel egy hárserdő áll. Az út szélét hársfák szegélyezik.


2. Dús lombú fa hasznos faanyagára jellemző (tulajdonság), belőle készült (tárgy, bútor).

A jól kifaragott hárs szobron élethű vonásokat faragott ki a szobrász. A hárs furnér jellegzetes erezete látszott a szekrényen.


3. Gyógyhatású virágzatból készült (tea, méz).

A hárs tea jó a köhögésre. A teába hársmézet tett az asszony.


4. Régies, tájszó: Háncsból készült (használati tárgy, vékony szál).

A gazda hárs szállal kötözi a szőlőt a karókhoz. Az asszony egy hárs lábtörlőt vett a vásárban.


Lezárva 7K: 2011. november 25., 20:43





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)