Hárpia szó jelentése
hárpia (főnév)
1. Mitológia: Madártestű istennő, amely többedmagával röpködve az emberek ártalmára tör.
A görög költő, Hésziodosz (i.e. 8 század) még két csodás hajú, gyönyörű asszonynak írta le a hárpiákat. A gonosz aggszűz képű, lobogó, hosszú hajú, női mellű, madártestű, keselyű karmú, szörnyalakú hárpiák, akik váratlanul, viharos gyorsan csaptak le a földre, és sietve tűntek el onnan, későbbi írók képzeletének a gyümölcsei.
2. Átvitt értelemben: Házsártos nő, aki állandóan veszekedik, zsörtölődik.
Amikor a férj hazaérkezett, a hárpiától hangos lett a bérház udvara. A férfi barátai csodálkoztak azon, hogy miért nem hagyja ott a hárpiát.
3. Állattan: Sasok közé tartozó madár, amely Közép- és Dél-Amerikában honos. Testhossza 1 méter, szárnyfesztávolsága 1,8-2,1 méter, testtömege 4,5-9 kilogramm közötti. Feje és hasi részei piszkosfehérek, nyaka és szárnyai kékesfeketék, hosszú farka keresztcsíkos.
A hárpia Panama címermadara. A hárpia főleg majmokra és lajhárokra vadászik, és nagyon jó repülő. A hárpia magas fák tetejére rakja fészkét.
Eredet [hárpia < görög: harpia (hárpia, „rabló”) < arp (megragad)]
