Grammatika szó jelentése
grammatika (főnév)
1. Tudományos: Általános nyelvészet; egy nyelv elemeivel, szerkezetével, törvényszerűségeivel foglalkozó tudomány, amely szisztematikusan vizsgálja a szavaknak és a nyelv más részeinek használati módjait, elveit.
A grammatikának két fő része van: az egyik a helyesnek tartott beszéddel és írással foglalkozik, míg a másik a nyelvi jelenségek leírásával foglalkozik – függetlenül attól, hogy helyesnek tekintik-e vagy sem. Az egyetemen a nyelvészek megismerkednek a grammatikával.
2. Régies: Nyelvtan; a nyelvhasználati módok rendszerbe szedett leírása, ahogyan a szavakat egy nyelvben használják, illetve ez, mint iskolai tantárgy.
A diákok már korán elkezdenek grammatikával foglalkozni. Amikor egy idegen nyelvet tanulunk, nem csak a szavak jelentését kell elsajátítani, hanem a nyelv grammatikáját is meg kell tanulni.
3. Régies: Nyelvészeti tankönyv, szakkönyv, ami a szavak használatának összefüggéseit, szabályait írja le.
Az első használható grammatika, amely a magyar nyelvvel foglalkozott, Vörösmarty grammatikája volt. A könyvtár polcain megtalálhatók a nyelvek grammatikái.
Eredet [grammatika < latin: grammatica (nyelvtudomány) < görög: grammatike tekhne (a betűk művészete) < gramma (betű) < grafo (ír, rajzol)]