Öltöny szó jelentése
öltöny (főnév)
1. Teljes férfiöltözet, amely zakóból, szövetnadrágból és esetleg hozzá illő mellényből áll.
Az igazgató a munkahelyén szürke öltönyt viselt. Az öltöny felel meg az általánosan elfogadott üzleti öltözéknek.
2. Régies, elavult: Felső ruházat; általában viselt öltözék, ruha – függetlenül a viselője nemétől.
A nők is ünnepi öltönyben jelennek meg a színházban. A báli öltönyök nagyon elegánsak és drágák.
Eredet [öltöny < ölt + -öny (főnévképző)]