Növény szó jelentése
növény (főnév)
1. Biológia: Helyhez kötött élőlény, amely a talajból, a vízből és a levegőből felvett szervetlen anyagokat fény segítségével szerves anyagokká tudja alakítani.
A növények a légkörből szén-dioxidot vesznek fel, és oxigént bocsátanak ki. A növények más élőlényekhez hasonlóan érzékelik a környezetükben végbemenő változásokat, bár kifejezetten nincsenek az állatokhoz, emberekhez hasonló érzékszerveik. Az ember nem lenne képes növények nélkül élni.
2. Zöld levelű helyhez kötött élőlény, amelynek gyökere és fás vagy puha szára van.
A park tele van növényekkel. A kertész új növényeket ültet az ágyásba.
3. Mezőgazdaság: Termesztett leveles élőlény, amelyet nagy tömegben a mezőgazdaság állít elő; ilyen faj vagy egyed.
A gazdaság nagy gondot fordít a növények öntözésére. A biogazdaságban nem használnak vegyszereket a növények termesztése közben. A termesztett növények egy részét takarmányként etetik fel a haszonállatokkal.
Eredet [növény < nő (ige) + -v- (kötőhang) + -ény (főnévképző)]
