Átok szó jelentése
átok, átka, átkok, átkot (főnév)
1. Gonosz kívánság. Elkeseredett indulatból, haragból, gyűlöletből vagy bosszúból fakadó ártó szándék kifejezése. Durva szidalom, amellyel a kimondó személy súlyos csapást, szerencsétlenséget, szenvedést, bűnhődést akar okozni más személynek vagy csoportnak.
A kirabolt férfi átkokat kiáltott, amikor elvettek tőle mindent. A papok szörnyű átokkal sújtották azokat, akik nem engedelmeskedtek. A vénasszony azt mondta, hogy aki nem segít neki, annak örök átok szálljon a fejére.
2. Büntető csapás; Istentől vagy más természetfölötti hatalomtól eredő baj.
A királyt utoléri az átok. A király magához hívatja a papot a rászállt átok miatt, aki végül a király fogadalmáért cserébe feloldozza az átok alól.
3. Súlyos baj; csapás, amelynek oka ismeretlen és elháríthatatlannak látszik.
A rossz éghajlat az átka ennek a vidéknek. Az örökké peches emberre átokként nehezedik a kikerülhetetlen végzet.
4. Vallási: A (katolikus) egyházból történő kizárás.
1076-ban a pápa egyházi átokkal sújtotta az ellene támadó császárt. Végül IV. Henrik német-római császár megkövette a pápát, így az feloldozta az átkot.
Eredet [átok < ómagyar: átok < dravida: adakku (szid, fenyeget)]