Átok szó jelentése
átok (főnév)
1. Bosszúból fakadó gonosz kívánság. Elkeseredett, vad, gonosz indulatból, gyűlöletből vagy bosszúból fakadó durva szidalom, amellyel súlyos csapást, szerencsétlenséget, szenvedést, bűnhődést kíván (egy adott személynek vagy akár magának).
A pap szájából szörnyű átok hangzott el a szerinte istentelen király fejére. A király harmadnapra ágynak esett, az udvarban a kimondott átok hatásának tulajdonították a hirtelen jött betegséget.
2. Büntető csapás; Istentől vagy más természetfölötti hatalomtól eredő baj.
A királyt utoléri az átok. A király magához hívatja a papot a rászállt átok miatt, aki végül a király fogadalmáért cserébe feloldozza az átok alól.
3. Súlyos baj; csapás, amelynek oka ismeretlen és elháríthatatlannak látszik.
A rossz éghajlat az átka ennek a vidéknek. Az örökké peches emberre átokként nehezedik a kikerülhetetlen végzet.
4. Vallási: A (katolikus) egyházból történő kizárás.
1076-ban a pápa egyházi átokkal sújtotta az ellene támadó császárt. Végül IV. Henrik német-római császár megkövette a pápát, így az feloldozta az átkot.
Eredet [átok < ómagyar: átok < dravida: adakku (szid, fenyeget)]
