Lakás szó jelentése
lakás (főnév)
1. Önálló lakóhely, amely egy személy, család vagy összeköltözött pár otthonául szolgál.
A lakás általában egy nagy lakóépület folyosóról nyíló, külön bejáratú része. A családi házat nem lakásnak nevezzük. A fiatal pár saját lakásba költözik.
2. Ideiglenes szálláshely, ahol egy személy hosszabb időre megszáll, vagy ahol hosszabb-rövidebb ideig tartózkodik.
Az író lakása egy szállodában van. Az emberek többségének kezdetben egy albérlet a lakása.
3. Átvitt értelemben: Egy állat helye, ahol rendszeresen pihen, ellensége elől megbújik, kicsinyeit neveli.
Sokféle emlősállatnak van lakása. A róka lakása a fák gyökereinél levő lyuk. A hódok csoportos lakást építenek maguknak.
4. Életvitelszerű tartózkodás egy helyen, amely során egy személy, család a bérelt vagy saját tulajdonú otthonban éli a magánéletét. E tevékenységei során ide tér haza, itt pihen, alszik, tisztálkodik, általában itt végzi a szokásos, nem pénzkereseti tevékenységeit.
A városban lakás másmilyen, mint a falun élés. Az albérlő a szobában lakásért fizet.
Eredet [lakás < lak(ik) + -ás (főnévképző)]
