Szolga szó jelentése
szolga (főnév)
1. Szerződéses alkalmazott, aki megszabott bérért egy személy háztartásában, gazdaságában vagy a személye körül fizikai munkát végez.
Régen a katonatiszt mellett volt egy szolga is, aki a ruhájával, csizmájával, szállásával törődött. A csengetésre a szolga kiment ajtót nyitni.
2. Akinek parancsolnak; az a személy, aki függőségben van másoktól, nem teljesen szabad, engedelmességgel tartozik.
A középkor hajnalán a király szolgáiból lettek a nemesek. Aki elveszti a szabadságát, az szolga lesz. A tudatlanság szolgát csinál.
3. Átvitt értelemben: Függő viszonyban levő személy, aki önként vállalta azt, hogy egy személyért, célért, eszméért, közösségért dolgozzon.
A tanító a nép szolgája. Egy vallás szolgája mindent megtesz azért, hogy hitét terjessze másoknak is. A kommunizmus hű szolgái mindig teljesítették azt, amit a főtitkár mondott. A vezér szolgája mindenhová követte az istenített személyt.
4. Régies: Hivatalsegéd, aki szellemi munkát végző intézménynél, hivatalban a fizikai munkát végző alkalmazott; altiszt.
A szolga elvitte a hivatal postáját. Az iskolaszolga tanítás után kitakarította a tantermeket.
5. Tájszó, régies: Faeszköz, amit a csizma lehúzásához használnak.
A gazda fogta a szolgát, és lehúzta vele a csizmát. A szolga ott volt a konyhában a székhez közel, hogy hamar kéznél legyen.
Eredet [szolga < ómagyar: szolga < szláv: szluga (szolgáló) < szluzsity (szolgál, dolgozik)]
