Alkotmány szó jelentése
alkotmány (főnév)
1. Egy összetákolt tárgy, építmény, dolog.
Az ideiglenes kuckó csak egy alkotmány lett, de mégis megvédte a kirándulókat az esőtől. Az alkotmányt idővel könnyen széthordták az arra járók.
2. Népies, régies: Egyszerű szerkezet, amely egy célt szolgáló készítmény, működést megvalósító eszköz.
Az óra alkotmányát már csak az öreg órásmester tudja megjavítani. A szekér alkotmánya nyikorog a rápakolt teher súlya alatt. A horgász egyszerű alkotmányban ülve evezett ki a tó vizére.
3. Jogi: Egy ország alapvető irányelvei; egy nemzet működésének legfőbb szabályai, amelyek meghatározzák az állam formáját, annak intézményeit, működésük kereteit, az államhatalom és állampolgárok viszonyát, alapvető jogait és kötelezettségeit.
A többi törvénynek összhangban kell lennie az alkotmánnyal. Az alkotmány fő rendelkezéseit minden állampolgárnak érdemes ismernie, hogy tudja, mik az alapvető jogai.
4. Átvitt értelemben: Működési szabályzat, amely egy szervezeten belül érvényes.
A párt alkotmányát a kongresszus szavazza meg. Az intézmény alkotmánya meghatározza az osztályok feladatát.
Eredet [alkotmány < újmagyar: alkotmány (az állam alapvető törvénye) < középmagyar: alkotmány < alkot]
Megjegyzés: a jogi elnevezés a latin „constitutio regni” = „a királyság alkotmánya” kifejezés mintájára jött létre.
Nyelvtani adatok
Kifejezések
Az alkotmány sáncai – (Történelmi: az 1848 előtti Magyarországon a nemesi kiváltságok).
Írott alkotmány – (Jogi, történelmi: olyan állami alaptörvény, amelynek kitételeit egységesen törvénybe foglalták).
Lezárva 7K: 2012. május 12., 19:20
