Érc szó jelentése
érc (főnév)
1. Fémet tartalmazó ásvány, kőzet.
A bányát akkor nyitották meg, mikor elegendő ércet találtak a hegyben. A kibányászott ércet először apró darabokra zúzzák.
2. Ásványból olvasztott fém.
A kohóból olvadt érc kerül ki. Az erszényből aranyak csengő ércként potyogtak az asztalra.
3. Ötvözet, főleg bronz.
A király lovas szobrát ércbe öntötték. A régi görög ércből készült pajzsok eltakarták az egész harcost.
4. Átvitt értelemben: Érzéketlen dolog.
A könyörtelen király szíve érc volt. A hideg számító gaz rendületlen ércként nézte végig, mennyi szenvedést okozott mesterkedésével.
Eredet [érc < ómagyar: érc, fém < ősmagyar: érc (fém) < szanszkrit: arasz (fém)]