Magyar értelmező szótár, amelyben a pontos és könnyen érthető meghatározások része minden fogalom, jelentés, szóhasználati példamondat, a helyesírás és a szó eredete.

Érc szó jelentése

érc (főnév)

1. Fémet tartalmazó ásvány, kőzet.

A bányát akkor nyitották meg, mikor elegendő ércet találtak a hegyben. A kibányászott ércet először apró darabokra zúzzák.


2. Ásványból olvasztott fém.

A kohóból olvadt érc kerül ki. Az erszényből az aranyak csengő ércként potyogtak az asztalra.


3. Ötvözet, főleg bronz.

A király lovas szobrát ércbe öntötték. A régi görög ércből készült pajzsok eltakarták az egész harcost.


4. Átvitt értelemben: Érzéketlen dolog.

A könyörtelen király szíve érc volt. A hideg számító gaz rendületlen ércként nézte végig, mennyi szenvedést okozott mesterkedésével.


Eredet [érc < ómagyar: érc, fém < ősmagyar: érc (fém) < szanszkrit: arasz (fém)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 42 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés





WikiSzótár.hu: az online magyar értelmező szótár (meghatározások, jelentések, példák, eredetek, szinonimák, szócikkek, fogalmak, szóhasználat, nyelvtan)