Közép szó jelentése
közép (főnév)
Egy hely, test, tárgy belső pontja, amelyik a testen belül, annak felszíni pontjaitól a lehető legtávolabb van, illetve a nagyjából ekörül levő belső rész.
Az almának a középe a magház. A vihar közepe felé egyre erősebb a szél. A kör közepe egyetlen pont.
Eredet [közép < köz (főnév I.) + -ép (főnévképző)]