Magyar szó jelentése
magyar (főnév)
1. Kárpát-medencében élő nép, amelynek zöme a medencében él, országának fővárosa Budapest, valamint múltja messze az időben Ázsiába nyúlik vissza. (Általában többes számban használjuk.)
Amikor a magyarok elérték a Kárpát-medencét, itt rokon népek nyomait találták. A magyarok sokszor harcoltak a szabadságukért.
2. Kárpát-medencei ember, főleg férfi, aki ennek (1) a népnek a tagja (függetlenül a lakhelyétől), aki ebbe a közösségbe született bele, vagy ezzel vállal sorsközösséget.
A magyart nagyon ügyes és talpraesett embernek tartják szerte a világon. Kossuth Lajos a legnagyobb magyarnak nevezte gróf Széchenyi Istvánt.
3. Kárpát-medencében beszélt nyelv, amit ezek (1) az emberek beszélnek. Lásd még: mai magyar
A magyart 15 millió ember beszéli anyanyelvként szerte a világon. A magyar latin betűket használó ragozó nyelv. Az ábrán sötétzöld szín jelzi a magyar nyelvterületet, világoszöld a jelentős magyar kisebbségű nyelvterületeket.
4. Tantárgy, amely ennek (3) a kárpát-medencei nyelvnek a nyelvtanát, szókincsét és irodalmát tanítja.
Az iskolában ötödik osztálytól kezdve van magyar. Az érettségi kötelező része a magyar.
Eredet [magyar < ómagyar: magyar < ősmagyar: megyer, meger (magyar) < moger, muager (szabad ember) < dravida: magar (emberek, ifjak)]
