Erkölcsös szó jelentése
erkölcsös (melléknév)
1. A helyes és helytelen megkülönböztetésén alapuló (döntés, tett, viselkedés), amely olyan személy jellemzője, aki képes megkülönböztetni a jót a rossztól, ennek megértése alapján dönt közöttük, és ennek megfelelően dönt, cselekszik.
Az erkölcsös döntés ritkán téved. Az erkölcsös élet egyben nem feltétlenül visszahúzódó is.
2. Megegyezéses életviteli szabályok szerint élő (személy), ezeket a társadalomban érvényes szabályokat megtartó (élet, személy, magatartás).
Az asszonyt az erkölcsös élete nem mentette meg attól, hogy a férje elhagyja. A hívő erkölcsös élete a hite szerint elég arra, hogy élete értékes legyen mások szemében.
3. A helyesnek és jónak tartott nemi magatartású (személy), az emberi méltóságot és illemet figyelembe vevő, szemérmes (viselkedés).
Egy erkölcsös pár nem csókolózik mások előtt. Az erkölcsös nemi élet velejárója a kihívó öltözködés mellőzése.
4. Népies: Rossz lelki természetű (személy), a józan észre nem hallgató, saját elképzeléseihez csökönyösen ragaszkodó, önfejű (személy), illetve ilyen személyre jellemző (tett, dolog).
Az asszony nehezen bír erkölcsös férje erkölcsös elképzeléseivel. A férj erkölcsös magatartásának köszönhetően többet van a kocsmában, mint otthon.
Eredet [erkölcsös < erkölcs + -ös (melléknévképző)]
