Erkölcsi szó jelentése
erkölcsi (melléknév)
1. Az életviteli szabályokkal kapcsolatos, ezek összességére jellemző (dolog).
Korunkban sokan úgy gondolják az emberi magatartás már egyre kevésbé erkölcsi kérdés. Erkölcsi témában a vallások tanítása fontos lehet.
2. Az életviteli szabályok szempontjából tekintett (személy, dolog).
Az igazgató sorozatos tévedései miatt végül erkölcsi nulla lett, senki se vette komolyan. Az elnökjelöltet a sajtóban megjelenő rágalmak igyekeztek erkölcsi hullává tenni.
3. A nemi vonatkozásban elfogadott magatartással kapcsolatos, annak kívánatos módjával összefüggő, jónak tekintett (viselkedés, dolog).
A szerelemmel kapcsolatos erkölcsi problémákba sokszor belefutnak a fiatalok, de igazából nincs, aki útmutatást adjon nekik. A szeretkezésnek is van erkölcsi vonatkozása, például az, hogy okozunk-e vele kedvesünknek fájdalmat, vagy sem; illetve az is, hűségesek maradunk-e partnerünkhöz.
4. Nem anyagi eszközökkel, hanem mások lelkiismeretének felébresztésével, felelősségérzetének felkeltésével ható.
Az egyházán belül nagy a pápa erkölcsi befolyása. A szerelmesekre nagy erkölcsi nyomás nehezedett, amikor a vallásos szülők nem engedték meg, hogy a fiú házasságkötés nélkül a lányukkal töltse az éjszakát.
Eredet [erkölcsi < erkölcs + -i (melléknévképző)]
