Kuruc szó jelentése
kuruc (főnév I.)
1. Történelmi: Szabadságharcos katona, aki Thököly, illetve Rákóczi seregében szolgált.
A kurucok az ország nagy részét elfoglalták. A kuruc a labanc ellen harcolt.
2. Történelmi: Keresztes vitéz, aki eredetileg a pogány (török) ellen indult harcba, majd a csapatokat szétkergető nemesek ellen harcolt Dózsa György seregében.
A kuruc mellén keresztet visel. A kurucok a király tudtával gyülekeztek Pest mellett.
3. Átvitt értelemben: Harcias személy, aki véleményéhez dühös makacssággal ragaszkodik.
A vitatkozó kuruc nem enged az igazából. A konok kurucot nem lehet meggyőzni.
4. Átvitt értelemben, argó: Pénzért nemi szolgáltatást nyújtó személy, főleg nő; kurva.
Az utcasarkon egy kuruc álldogál. A kuruc kivágott ruhája rögtön elárulta, hogy mire kívánja felhívni a figyelmet.
5. Régies, átvitt értelemben: Ellenzéki politikus, illetve az örökös ellenzéki politika híve.
A kuruc mindent ellenez, amit a kormány jónak tart. A kurucok utcai tüntetésen adnak hangot követeléseiknek.
Eredet: A szó eredete elérhető az előfizetéses rendszerben.
