Kötél szó jelentése
kötél (főnév)
1. Erős fonat; növényi rostokból, szálas anyagból csavart vagy font, és a zsinegnél, fonalnál vastagabb, erősebb eszköz, amelyet (nehéz) tárgyak, járművek, élőlények megkötésére, felfüggesztésére, elmozdítására használnak.
Egy hegymászó kötél nem csak erős, hanem rugalmas is. Egy kötél tartja a vitorlást a móló mellett. A rakományt néhány kötél rögzíti a teherautón.
2. Erős, vastag fonat, ami sodrott fémszálakból készül.
A híd pilléreiről kötelek nyúlnak le. A drótkötélpályán köteleken futnak a kabinok. A lift fülkéjét kötél tartja.
3. Átvitt értelemben: Kivégzési mód; bitófán, akasztással végrehajtott halálbüntetés.
A hazaáruló kötelet kap. A gonosztevő kötélen végzi.
4. Átvitt értelemben, tájszó, régies:: Területmérték, amely bár tájanként eltérő nagyságú, de körülbelül egy holdnak felel meg.
A gazda a földjeiből tíz kötelet a lányának ad hozományként. A fiatal pár így összesen negyven kötélen kezdheti meg az önálló gazdálkodást.
5. Átvitt értelemben, régies: Személyek közötti viszony; vérségi, társadalmi vagy lelki kapcsolat két vagy több személy között.
A vérség kötele mindennél erősebb – gondolják sokan. A nemzetet a közös nyelv és haza kötele fogja össze.
Eredet [kötél < köt + -él (főnévképző)]
