Dimenzió szó jelentése
dimenzió (főnév)
1. Érzékelhető kiterjedés, amely térbeli tárgyak, jelenségek mérhető jellemzője egy vagy több irányban.
Az égbolton a nagy távolság miatt a csillagokat csak dimenzió nélküli fénypontokként látjuk. Az épületek dimenziói jól összehasonlíthatók a fotón.
2. A kiterjedés iránya; adott méret (hosszúság, szélesség, magasság vagy mélység) egyik jellemzője attól függően, hogy síkbeli vagy térbeli kiterjedésről beszélünk.
Néhány filmet három dimenzióban is meg lehet már nézni. A papírra két dimenzióban rajzolunk. Az idő nem nevezhető negyedik dimenziónak, mert nincs térbeli iránya vagy mérete. Matematikai meghatározás szerint egy pontnak nincs dimenziója.
3. Átvitt értelemben: Tevékenységi terület vagy tér, amely egy közös, mástól elkülöníthető jellemzővel rendelkezik.
Petőfi a költészet dimenziójába emelte a népművészetet. A szavak elemzése tudományos dimenzióba juttatta el nyelvészetet a korábbi találgatások helyett.
4. Átvitt értelemben: Nagyságrend, kiemelkedő hatókör vagy mérték; megítélt fontosság; méretarány.
A feltaláló teljesen új dimenziókban gondolkodott. A feltaláló zsenijének dimenzióját azóta sem közelítette meg egyetlen más tudós sem: a modern elektronika zöme az ő találmányain alapul. A lakótelep építése az eddiginél nagyobb dimenzióban halad.
5. Fizika: Mérték változó jellemzője; bizonyos mérhető jelenség és a hozzá illeszkedő mértékrendszer alapegységének viszonya.
A gyorsulás a sebesség dimenziója. A megtett út az idő dimenziója.
Eredet [dimenzió < angol: dimension (méret, kiterjedés) < latin: dimensio (méret, kiterjedés < kinyúlás, megtudás, érzékelés) < mens (tudat, lélek) < szanszkrit: matih (tudat)]
