Per szó jelentése
per (főnév)
1. Jogi vitát eldöntő eljárás egy ügy rendezésére, amelyről más módon nem tudtak megegyezni. Jogérvényesítési megoldás, amelynek során az érdekellentét vagy sérelmes helyzet megoldására a felek által felkért bíróság hoz döntést a körülmények, a tények mérlegelése után, a törvények, jogszabályok alapján, és ezt a döntést mindkét fél köteles elfogadni.
Az örökösök pert indítottak az örökség elosztására. Az évekig húzódó per végül közös megegyezéssel zárult.
2. Hivatalos büntető eljárás. A nyomozó hatóság által felderített, többnyire az ügyész vádiratával a bíróság elé vitt igazságszolgáltatási ügy. Ekkor a vádlottat bíróság a benyújtott bizonyítékok mérlegelése alapján bűnösnek nyilvánítja vagy felmenti, és a vádlott bűnössége esetén rá a megfelelő büntetést kiszabja.
A visszaeső tolvaj ügye végül per lett. A gyilkos pere a média érdeklődésének középpontjába került.
3. Átvitt értelemben, népies: Hangos veszekedés; két vagy több személy hangos vitája, szóbeli harca, kölcsönös szidalmazása.
A házasfelek közt előfordul a per. Az ilyen per gyakori alapja az egyik fél féltékenysége.
4. Jogi: Közigazgatási határozatok felülvizsgálatával kapcsolatos eljárás.
Ha a földhivatal által kiadott határozattal nem értesz egyet, akkor bíróságon pert indíthatsz. A bíróság határozata a hozzá fordulónak adott igazat a per végeztével.
Eredet [per < középmagyar: per (jogi vita) < ómagyar: per, pör (vita, veszekedés) < ősmagyar: pör, föri (ver, veszekszik) < dravida: pór (harc, küzdelem, vita)]