Parancs szó jelentése
parancs (főnév)
Kényszerítő utasítás egy kötelező cselekvésre, magatartásra, hogy mit tegyen meg, vagy mit ne tegyen egy alárendelt személy, akinek nincs döntési joga (ezért felelőssége sincs). Nagyobb hatalmú személy részéről egy rövid, világos, határozott felszólítás, amelynek teljesítését minden áron megköveteli, és nem fogad el ellenvéleményt.
Az őrmester parancsot ad a közkatonának. Egy katonai parancsot nem lehet megtagadni, mert az súlyos következményekkel járhat. Sok ember nem szereti, ha parancsot kap, szívesebben teljesít egy kérést.
Eredet [parancs < ómagyar: parancs < perzsa: paráne (parancs) < akkád: purusse, puruss (parancs) < sumér: paras (parancs) < bara (parancsnok, uralkodó)]