Ösztökél szó jelentése
ösztökél (ige)
1. Átvitt értelemben: Tettre biztat többszöri kéréssel, rábeszéléssel, példaadással. Más személyt, csoportot fokozottabb cselekvésre, haladásra, munkára bátorít, hogy a nehézségek ellenére kitartson, elvégezze a feladatokat, vagy elérjen célokat, amelyek az ösztökélő személy számára is fontosak.
A tanítónő még jobb tanulásra ösztökéli dicséretével a kisfiút. A vezető példamutatással ösztökéli a munkatársait.
2. Átvitt értelemben: Ellene felbujt; egy személy, állat ellen irányuló cselekvésre (rosszindulatból fakadó rábeszéléssel) rávesz egy másik személyt, állatot.
A kakasviadalon az emberek a két kakast egymás ellen ösztökélik. A vásott gyerek verekedésre ösztökél a csúfolódásával.
3. Népies: Gyorsabb haladásra késztet egy igásállatot; fanyelű lapos vasdarabbal ütöget, szurkál vagy szóval, gyeplőszárral, ostorral ösztönöz indulásra, gyorsabb haladásra.
A gazda ösztökéli a kocsi elé fogott ökröt. A kocsis ostorral ösztökéli a lovait.
Eredet [ösztökél < ösztöke + -l (igeképző)]
