Ösztökél szó jelentése
ösztökél (ige)
1. Átvitt értelemben: Tettre ösztönöz; munkára, cselekvésre, fokozottabb tevékenységre késztet, hajt folyamatos kéréssel, rábeszéléssel, buzdítással, példaadással.
A tanítónő még jobb tanulásra ösztökéli dicséretével a kisfiút. A vezető példamutatással ösztökéli a munkatársait.
2. Átvitt értelemben: Ellene felbujt; egy személy, állat ellen irányuló cselekvésre (rosszindulatból fakadó rábeszéléssel) rávesz egy másik személyt, állatot.
A kakasviadalon az emberek a két kakast egymás ellen ösztökélik. A vásott gyerek verekedésre ösztökél a csúfolódásával.
3. Népies, régies: Gyorsabb haladásra késztet egy igásállatot; fanyelű lapos vasdarabbal ütöget, szurkál vagy szóval, gyeplőszárral, ostorral ösztönöz indulásra, gyorsabb haladásra.
A gazda ösztökéli a kocsi elé fogott ökröt. A kocsis ostorral ösztökéli a lovait.
Eredet [ösztökél < ösztöke + -l (igeképző)]
