Erkölcsös szó jelentése
erkölcsös (melléknév)
1. A helyes és helytelen megkülönböztetésén alapuló (döntés, tett, viselkedés), amely olyan személy jellemzője, aki képes megkülönböztetni a jót a rossztól, ennek megértése alapján dönt közöttük, és ennek megfelelően cselekszik.
Az erkölcsös döntés ritkán téved. Az erkölcsös élet egyben nem feltétlenül visszahúzódó is.
2. Megegyezéses életviteli szabályok szerint élő (személy), ezeket a társadalomban érvényes szabályokat megtartó (élet, személy, magatartás).
Az asszonyt az erkölcsös élete nem mentette meg attól, hogy a férje elhagyja. A hívő erkölcsös élete a hite szerint elég arra, hogy élete értékes legyen mások szemében.
3. A helyesnek és jónak tartott nemi magatartású (személy), az emberi méltóságot és illemet figyelembe vevő, szemérmes (viselkedés).
Egy erkölcsös pár nem csókolózik mások előtt. Az erkölcsös nemi élet velejárója a kihívó öltözködés mellőzése.
4. Népies: Rossz lelki természetű (személy), a józan észre nem hallgató, saját elképzeléseihez csökönyösen ragaszkodó, önfejű (személy), illetve ilyen személyre jellemző (tett, dolog).
Az asszony nehezen bír erkölcsös férje erkölcsös elképzeléseivel. A férj erkölcsös magatartásának köszönhetően többet van a kocsmában, mint otthon.
Eredet [erkölcsös < erkölcs + -ös (melléknévképző)]
