Logikus szó jelentése
logikus (melléknév)
1. Az észszerű gondolkodásnak megfelelő (érv, szabály, dolog), amely az okokra és következményekre, azonosságokra és különbségekre és az észszerű következtetés képességére vonatkozik.
A logikai következtetés logikus érveket használ fel. A helyzet logikus következménye, hogy most már nem lehet tovább halogatni a cselekvést.
2. Észszerűen következő (megállapítás, dolog), amely az előzmények után természetesen, magától értetődően adódik.
A logikus magyarázatot hajlamos mindenki elfogadni. A logikus következmény az lett volna, hogy a sértett fél el sem jön a találkozóra.
3. Filozófia: A gondolkodás filozófiai rendszerének megfelelő (érv, szabály, dolog), abba beleillő.
A hallgató logikus érveinek hallatán a professzor jelest ad a vizsgán. A tények megerősítik a logikus feltevést.
Eredet [logikus < logi(ka) + -kus (melléknévképző)]