Kikel szó jelentése
A lap korábbi változatát látod, amilyen Zsoltti (vitalap | szerkesztései) 2018. december 3., 14:53-kor történt szerkesztése után volt.
kikel (ige)
1. Föláll egy helyről; ágyból, ülőhelyről felemelkedik és arrébb lép.
A fiú reggel kikelt az ágyból. Fürdőzés után a nő kikel a kádból.
2. Világra jön. Állat kifejlődött ivadéka kibújik a tojásból, petéből.
Tegnap kikeltek a kiscsirkék. A tó vizében kikelnek a petékből a kis halak.
3. Növény kihajt a földből; vetemény, mag az első leveleit kidugja a talaj alól.
Nagyon hamar kikel a zöldborsó. A leégett réten tavasszal kikelt a fű.
4. Átvitt értelemben: Hirtelen dühössé válik; szokatlanul indulatos szavakkal fejezi ki a tiltakozását, haragját.
A tanárnő kikelt magából, amikor az osztály felmérgesítette. Az ügyintéző kikelt a szokott nyugalmából, amikor az ügyfél rákiabált.
Eredet [kikel < ki- (igekötő) + kel (ige I.)]
