„Ostor” változatai közötti eltérés szó jelentése
| 14. sor: | 14. sor: | ||
== További részletezés == | == További részletezés == | ||
| − | '''1.''' ''' | + | '''1.''' '''Büntető eszköz''', amely egy botból és a bot végére erősített szíjból áll egy ember, állat testi fenyítésére. |
| − | '' | + | ''Az '''ostor''' megfegyelmezte az engedetlen kutyát. A bíró '''ostor'''ral verette meg a tolvajt.'' |
| 44. sor: | 44. sor: | ||
| − | '''7.''' '' | + | '''7.''' ''Régies'': Hosszú, vékony '''vízhúzó rúd''', amely a kútgémnek a kút felett levő végéről lóg le; erre akasztják a vödröt, és ezzel húzzák fel a kútból a vizet. |
''A juhász megfogja az '''ostor'''t és leereszti a kútba. Jól hallatszik, amikor az '''ostor''' végére erősített vödör megtelik vízzel.'' | ''A juhász megfogja az '''ostor'''t és leereszti a kútba. Jól hallatszik, amikor az '''ostor''' végére erősített vödör megtelik vízzel.'' | ||
A lap jelenlegi, 2024. november 3., 09:11-kori változata
ostor (főnév)
Ütlegelő eszköz, amely hosszú fa nyélből, és hozzá erősített szíjból, fonatból, zsinegből áll, a végén kis rojttal. Ezzel ütnek, engedelmességre, mozgásra kényszerítenek állatokat, mert éles fájdalmat okoz, de sérülést nem. Hangos csattanását ijesztgetésre, terelésre is használják.
A jó kocsis ritkán használ ostort hajtás közben. A cirkuszi lóidomár kezében ostor van munka közben.
Eredet [ostor < ómagyar: ostor < ősmagyar: ostó, ustor, vustur (ostor, „uszító”) < uszít]
