„Kérdő” változatai közötti eltérés szó jelentése
11. sor: | 11. sor: | ||
'''2.''' ''Nyelvtan'': Szónak vagy mondatnak '''kérdés voltát kifejező''', illetve meghatározó (hanglejtés, szórend). | '''2.''' ''Nyelvtan'': Szónak vagy mondatnak '''kérdés voltát kifejező''', illetve meghatározó (hanglejtés, szórend). | ||
− | ''A kérdéseket '''kérdő''' hanglejtéssel kell feltenni. Ha hiányzik a kérdő hanglejtés, félreérthető lesz az érdeklődés. Az indoeurópai nyelvekben fontos a '''kérdő''' szórend.'' | + | ''A kérdéseket '''kérdő''' hanglejtéssel kell feltenni. Ha hiányzik a '''kérdő''' hanglejtés, félreérthető lesz az érdeklődés. Az indoeurópai nyelvekben fontos a '''kérdő''' szórend.'' |
A lap jelenlegi, 2020. november 12., 13:57-kori változata
kérdő (melléknév)
1. Kérdéssel, érdeklődő figyelemmel kapcsolatos.
A riporter szavaiból kihallatszott a kérdő hangsúly. Kérdő tekintettel nézett a férfira.
2. Nyelvtan: Szónak vagy mondatnak kérdés voltát kifejező, illetve meghatározó (hanglejtés, szórend).
A kérdéseket kérdő hanglejtéssel kell feltenni. Ha hiányzik a kérdő hanglejtés, félreérthető lesz az érdeklődés. Az indoeurópai nyelvekben fontos a kérdő szórend.
3. Nyelvtan: Kérdés nyelvi kifejezésére való.
A kérdő névmással személyre is rákérdezhetünk. A kérdő mondatok végére kérdőjelet teszünk.
4. Kérdést feltevő (személy).
A tanút kérdő bíró nem volt kíváncsi több részletre. A vizsgán a bizottság elnöke volt a kérdő fél.
Eredet [kérdő < kérd + -ő (melléknévképző)]