„Meggyilkol” változatai közötti eltérés szó jelentése
| 19. sor: | 19. sor: | ||
| − | ''' | + | '''4.''' ''Átvitt értelemben'': '''Eszközt tönkretesz'''; szerszámot, gépet, hangszert hozzá nem értő használattal rongál, (fokozatosan) használhatatlanná tesz. |
''Az igazgató a titkárnő gépelését látva tudta, hogy a nő '''meggyilkol'''ja az írógépet. A suhanc agresszív vezetési stílusával '''meggyilkol'''ja az apja kocsiját.'' | ''Az igazgató a titkárnő gépelését látva tudta, hogy a nő '''meggyilkol'''ja az írógépet. A suhanc agresszív vezetési stílusával '''meggyilkol'''ja az apja kocsiját.'' | ||
| − | ''' | + | '''5.''' ''Átvitt értelemben'': '''Erkölcsileg tönkretesz''', (fokozatosan) kikezdi a becsületét. |
''A szeszes ital, a rossz társaság '''meggyilkol'''ja az embert. A segélyeken élés lassanként '''meggyilkol'''ja az elszegényedett embereket.'' | ''A szeszes ital, a rossz társaság '''meggyilkol'''ja az embert. A segélyeken élés lassanként '''meggyilkol'''ja az elszegényedett embereket.'' | ||
A lap jelenlegi, 2019. december 3., 22:33-kori változata
meggyilkol (ige)
1. Szándékosan megöl, észszerű alap nélkül erőszakosan kioltja az életét.
Az ellenség rabol és sok embert meggyilkol. A tettes beismerte, hogy meggyilkolta a nőt.
2. Tömegével elpusztít kisebb (kártékony) állatokat, rovarokat.
Az kártevőirtó brigád meggyilkolta a poloskákat az egész lépcsőházban. A legény unalmában meggyilkolta a legyeket.
3. Átvitt értelemben: Halált okoz (általában tömeges méretekben) egy fegyver, vegyszer, természeti jelenség, betegség.
A lövészárokra támadókat halomra meggyilkolták a géppuskák. Ezreket meggyilkolt középkorban a pestis. A vihar alatti villámlás egy magányos fa alá behúzódott embert meggyilkolt.
4. Átvitt értelemben: Eszközt tönkretesz; szerszámot, gépet, hangszert hozzá nem értő használattal rongál, (fokozatosan) használhatatlanná tesz.
Az igazgató a titkárnő gépelését látva tudta, hogy a nő meggyilkolja az írógépet. A suhanc agresszív vezetési stílusával meggyilkolja az apja kocsiját.
5. Átvitt értelemben: Erkölcsileg tönkretesz, (fokozatosan) kikezdi a becsületét.
A szeszes ital, a rossz társaság meggyilkolja az embert. A segélyeken élés lassanként meggyilkolja az elszegényedett embereket.
Eredet [meggyilkol < meg- (igekötő) + gyilkol]
