„Végzet” változatai közötti eltérés szó jelentése
| 11. sor: | 11. sor: | ||
'''2.''' '''Külső hatások''', amelyek egy személyt az életében érnek. Életkörülmények, változások, feladatok alig befolyásolható alakulása. | '''2.''' '''Külső hatások''', amelyek egy személyt az életében érnek. Életkörülmények, változások, feladatok alig befolyásolható alakulása. | ||
| − | ''A szegényeknek sok szenvedés jutott '''végzet'''ül. A bányásznak kemény munka | + | ''A szegényeknek sok szenvedés jutott '''végzet'''ül. A bányásznak kemény munka a '''végzet'''e. Nem lehet az a '''végzet'''em, hogy itt senyvedjek ezen a helyen.'' |
A lap jelenlegi, 2019. június 24., 10:50-kori változata
végzet (főnév)
1. Külső erő; képzelt felsőbb hatalom, amely az ember életének alakulását irányítja anélkül, hogy ő maga dönthetne erről.
A végzet keze lehet a dologban, hogy épp itt, épp most találkoztunk. Az özvegy már beletörődött a végzet döntésébe. A végzet nem akarta, hogy boldog legyen.
2. Külső hatások, amelyek egy személyt az életében érnek. Életkörülmények, változások, feladatok alig befolyásolható alakulása.
A szegényeknek sok szenvedés jutott végzetül. A bányásznak kemény munka a végzete. Nem lehet az a végzetem, hogy itt senyvedjek ezen a helyen.
3. Jelentős döntés; a jövőt alapvetően meghatározó, nagyon fontos választás, amelynek még nem látjuk előre az összes későbbi elkerülhetetlen következményét.
A lány érezte, hogy épp ez a fiú lesz a végzete. Pályaválasztáskor a te kezedben van a végzeted.
4. Saját életcél; egész életünk során folyamatosan fenntartott alapvető szándék. A döntéseink, tetteink végső célja, amelynek elérésére mindvégig törekszünk.
Arról ismerheted fel a legkönnyebben a végzetedet, hogy azon a területen mindig is sikeres voltál. Mindig elégedett és boldog vagyok, amikor a végzetem irányítja a tetteimet.
5. Régies: Végső állapot; egy folyamat vagy változás végeredménye vagy következménye a ciklus befejeződésekor.
Mi lett a találmány végzete? A balesetes kocsi végzete az lett, hogy eladtam és újat vettem.
Eredet [végzet < vég + -zet (főnévképző)]
