„Méltó” változatai közötti eltérés szó jelentése
| 14. sor: | 14. sor: | ||
| − | '''3.''' '''Indokolt alapú''', megokolt (megnyilvánulás, dolog), amely a körülményekre, eredményre vonatkozó meggondolások alapján | + | '''3.''' '''Indokolt alapú''', megokolt (megnyilvánulás, dolog), amely a körülményekre, eredményre vonatkozó meggondolások alapján észszerű, józan alappal rendelkezik. |
''A károsult '''méltó''' követeléssel állt elő. Az idős nagyapa születésnapjának '''méltó''' megünneplésére az egész család összegyűlik.'' | ''A károsult '''méltó''' követeléssel állt elő. Az idős nagyapa születésnapjának '''méltó''' megünneplésére az egész család összegyűlik.'' | ||
| 41. sor: | 41. sor: | ||
</div> | </div> | ||
| − | Lezárva 7K: 2012. december 24., 16:56 | + | Lezárva 7K: 2012. december 24., 16:56 |
A lap 2019. február 20., 11:56-kori változata
méltó (melléknév)
1. Értéke vagy érdeme szerinti (személy, dolog), amely jogosan részesül egy bizonyos (előnyös vagy hátrányos) helyzetben, hatásban.
A szorgalom dicséretre méltó erény. A kitüntetésre méltó művész egész életművét díjazzák.
2. Megérdemelt (sors, fizetség, dolog), amely az elért eredmény hasznossága vagy kára szempontjából jogos, igazságos.
A főhős a történet végén elnyeri méltó jutalmát. A bajkeverő méltó sorsa a büntetés.
3. Indokolt alapú, megokolt (megnyilvánulás, dolog), amely a körülményekre, eredményre vonatkozó meggondolások alapján észszerű, józan alappal rendelkezik.
A károsult méltó követeléssel állt elő. Az idős nagyapa születésnapjának méltó megünneplésére az egész család összegyűlik.
4. Illő módú (viselkedés, tett), amely megfelel egy személy jellemének, foglalkozásának, meggyőződésének.
A becsületes emberhez méltó viselkedés növeli az ember tisztességét. A katonához méltó helytállás kitüntetést hozhat magával.
5. Régies, elavult: Segítő szándékú (viselkedés, tett), amely egy felsőbb hatalom vagy rang jóindulatát mutatja; kegyes.
Az adakozás méltó cselekedet egy gazdag ember részéről. Az ügyfél a hivatal méltó döntésében bízik.
Eredet [méltó < ómagyar: méltó < ősmagyar: mélt, mélta (kiemelkedő) < dravida: melidu (kiválóság < túlszárnyal) < mel (fölött)]
