Kiborít

kiborít (ige)

1. Tárolóból kiönt; egy edényt úgy billent, fordít, hogy a tartalma kizúduljon.

A pincér kiborítja a jeget a vödörből. A teherautó kiborítja a homokot az épülő ház mellé.

2. Átvitt értelemben: Érzelmileg megzavar; más, vagy ellentétes szándékú cselekedetével idegessé vagy zavarttá tesz; felizgat, felbosszant, felidegesít.

Az anyósom kiborít azzal, hogy folyton elégedetlen velem. A gyerek már kiborít, mert sosem hagy aludni.

3. Átvitt értelemben: Idegileg összetör; ártalmas cselekedettel teljes összeroppanást okoz; cél, szándék feladását eredményezi.

Teljesen kiborított, hogy sosem sikerült elérni, amit akartam. A hatóságok zaklatása annyira kiborított, hogy inkább feladom.

Eredet [kiborít < ki- (igekötő) + borít]