Kéj

kéj (főnév)

Fájl:Kéj.jpg

Teljes kielégüléssel járó örömérzet, amely egy időre minden vágyat, kívánságot, hiányérzetet háttérbe szorító rendkívül jó érzés.

Az ember a boldogságot hajlamos a kéjjel összekeverni. A kéj olyan mulandó élvezet eredménye, amelyet testi reakció vált ki. A kéjhez nem kell feltétlenül a szerelem. A kéj öncélú hajhászását a józan ész elítéli.

Eredet [kéj < ómagyar: kéj < ősmagyar: kéj < sumér: kili, hili (kéj, élvezet) < kul (nemileg érett)]
Vesd össze: kény, kedv, kegy

További részletezés

1. Gyönyörérzés, amely a nemi vágy kielégülésével jár együtt.

Az ölelkező pár a kéjtől liheg. A kéj kiül mindkettejük arcára.

2. Kellemes, jó érzés, amelyet egy testi vágy, szükséglet kielégülése, illetve ilyen hiányérzet megszűnése kelt.

Az étteremben a vendég kéjjel ízleli a finom falatot. Kéjjel nézi az eléje halmozott tálat.

3. Átvitt értelemben: Káröröm; olyan öröm, amelyet egy (ellenszenves) személy bajba jutása vagy juttatása, sikeres megtévesztése, félrevezetése kelt.

A vállalkozó kéjjel fogadja a versenytársak bukásának hírét. A riporter kéjjel turkál a botrány szenvedő alanyának dolgaiban.

4. Átvitt értelemben: Öröm, amelyet egy felemelő, megnyugtató lelki élmény, szellemi élvezet kelt.

A férfi kéjjel olvassa kedvenc könyvét. A közönség kéjjel hallgatja a koncertet.

5. Régies: Önkény, saját akarat önfejű, gyakran erőszakos megnyilvánulása.

Egy középkori király saját kéje szerint tehetett bármit. A lázadó az uralkodó kéje ellen emelte fel a szavát.

Lezárva 7K: 2012. április 1., 16:31