Kavar

kavar (ige)

1. Átforgatva kever; légnemű, folyékony, pépszerű vagy szemcsés anyagot egy körbe haladó mozgású eszközzel, az anyagba mélyebbre hatoló mozdulatokkal vagy hatással forgat.

A szobában a nyári forróságban egy ventilátor kavarja a levegőt. A szakács a fazékban levő főzeléket kavarja.

2. Forgató mozdulatokkal elkészít, felhasználható állapotba hoz egy anyagot, dolgot, ételt.

Az asszony egy kis galuskát kavar. A szakács rántást kavar a serpenyőben.

3. Körbe-körbe forgat szél, örvénylő víz port, iszapot, vagy a sodrába kerülő könnyebb tárgyat.

Az őszi szél kavarja a száraz faleveleket. A szélvihar port kavar a levegőben.

4. Átvitt értelemben: Zavart előidéz; nyugtalan állapotot, helyzetet úgy hoz létre, hogy sokak lelkiállapotát megbolygatja.

A botrány széles hullámokat kavar. Az igazgató bejelentése a gyár dolgozói közt nyugtalanságot kavar.

5. Átvitt értelemben: Összekuszálni igyekszik egy ügyet; helyzetet rosszakaratúan összebonyolít.

A vállalatnál az igazgató igyekszik kideríteni, hogy ki kavar ellene. A cél elérése azért nem sikerült, mert többen alattomosan kavartak a háttérben.

Eredet [kavar < ómagyar: kavar < ősmagyar: kavar < dravida: kavirlu (kavar < forgat)]
Lásd még: zavar, habar

Lezárva 7K: 2012. március 30., 15:13