Csapa

csapa, csapák, csapája (főnév I.)

Kitaposott nyom; puha földön, puha anyagban, fűben, hóban, nádasban, sárban járó állat nyoma.

A vadász óvatosan követte a csapát, a nyomokból tudta, hogy egy vaddisznóval van dolga. A behavazott mezőn jól lehetett látni a nyúl csapáját.

Eredet [csapa < csap (főnév II.) + -a (névszóképző)]

csapa (főnév II.)

Csipa. Ragadós váladék és szennyeződés, amely a szem sarkában összegyűlik.

A gyerek kitörölte reggel a csapát a szeméből. A túl sok csapa gyulladásra utalt, ezért az anyjának el kellett vinnie őt az orvoshoz.

Eredet [csapa < ómagyar: csapa (csipa) < ősmagyar: csapa (mézga) < dravida: tuppu (ragacs, ragasztó)]

Lezárva 7K: 2011. június 2., 10:18