Bunkóz

bunkóz (ige)

1. Fadarabbal lever; vastag bottal üt.

A szőlőkarókat jó mélyen a földbe bunkózzuk. A játékos messzire bunkózta a labdát.

2. Durván nevez; mást ostoba, sértő embernek tart, és ezért „bunkó” elnevezéssel beszél róla.

A nő felháborodottan bunkózta a vele szemtelen férfit. Engem nem bunkózott, mert udvarias voltam vele.

3. Neveletlenül viselkedik; nagyon sértő módon cselekszik és beszél.

A fiad nem segített semmit, csak bunkózott és elment valahová. Nem elég, hogy illetlen volt, még bunkózott is, amikor rászóltam.

Eredet [bunkóz < bunkó + -z (igeképző)]