Kanóc

kanóc (főnév)

1. Szövetszál; egyszerűbb világítóeszköznek az a fonal- vagy szalagszerű része, amely a világítóanyagot magába szívja, és kiálló részén meggyújtva fényt ad.

A petróleumlámpába új kanócot tesz a gazda. A gyertya kanóca kilóg a viaszból.

2. Műszaki: Gyújtózsinór; robbanószerkezet késleltetett működésbe hozásához használt hosszú zsinór, amelynek közepén puskapor húzódik végig.

Hosszú kanócot vezetnek a kőbányában elhelyezett robbanóanyaghoz. A meggyújtott kanóc sercegve ég. A robbantásokat ma már elektromos úton hozzák működésbe, nem kanóccal.

3. Történelmi: Vastagabb zsinór, amit kenderből sodortak, és könnyen égő anyaggal volt átitatva; egyik végén meggyújtva tűzfegyverek, ágyúk késleltetett elsütésére használták.

A régi bombát kanóccal kellett elsütni. Az ágyú kanóca salétrommal van átitatva.

Eredet [kanóc < középmagyar: kanot (gyújtózsinór, kanóc) < német: knote (gyújtózsinór) < knoten (csomó)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 7 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés

A nyomtatott könyvek vásárlásával támogathatod a szótár működését!

 WikiSzótár könyvesboltja