Bizakodás

bizakodás (főnév)

Javulás feltételezése; derűlátás. Jobb jövőt remélő életfelfogás, szemlélet. Az elkövetkező siker lehetségesnek tartása a gondok ellenére is; az egyén és közösség fejlődésébe vetett törhetetlen hit.

A főnök bizakodása átragad a beosztottjaira is. Bizakodás nélkül nem lehet túljutni a bajokon. Ha egy ember a nehézségek ellenére is megőrzi a bizakodását, akkor elmondató róla, hogy egészséges a lelke.

Eredet [bizakodás < biz(ik) + -akod (igeképző) + -ás (főnévképző)]