„Önmegtartóztatás” változatai közötti eltérés szó jelentése
(Nincs különbség)
|
A lap jelenlegi, 2017. december 20., 19:10-kori változata
önmegtartóztatás (főnév)
1. Belső vágyak szándékos elnyomása; egy személy nem tudatos hajlamainak, ösztöneinek, vágyainak elfojtása egy jó cél, ügy érdekében.
A szerzetes életében fontos szerepe van az önmegtartóztatásnak. A hívő önmegtartóztatásból böjtöl: nem eszik húst.
2. Nemi vágyak elfojtása; a nemi élettől való önkéntes lemondás.
Egy papnak természetes az önmegtartóztatás. A rab önmegtartóztatást kényszerül magára venni a börtönben.
3. Régies, elavult: Kellemetlenségek békés eltűrése.
A beteg a műtét után nagy önmegtartóztatással viseli az átmeneti fájdalmakat. Önmegtartóztatásában segítenek a fájdalomcsillapítók, amiket a nővér ad neki.
Eredet [önmegtartóztatás < ön- (melléknév) + meg- (igekötő) + tartóztat + -ás (főnévképző)]
