„Cinikus” változatai közötti eltérés szó jelentése
(Nincs különbség)
|
A lap jelenlegi, 2015. július 26., 13:33-kori változata
cinikus (melléknév)
1. Csalódottan lenéző (személy), aki nem hisz az emberi jóságban és őszinteségben, kiábrándult és ezért bizalmatlan.
Nagyon nehéz élete volt, nem csoda, hogy cinikus újságíróvá vált. A cinikus ember nem hisz abban, hogy végül a jó fog győzni.
2. Leértékelő (személy), aki nem hisz az emberi jóságban és őszinteségben, kiábrándult és ezért bizalmatlan.
A nőket leszóló cinikus agglegény boldogtalan volt egész életében. A mások eredményeit semmibe vevő cinikus üzletember úgy gondolta, hogy mások be akarják csapni.
3. Lenéző, leértékelő személyre jellemző (viselkedés, megnyilvánulás, tett).
A lógós tanuló cinikus megjegyzéseket tett, amikkel rettentően felbosszantott. Cinikus mosolyát nem tudta elrejteni a nyomozó, hiába is igyekezett.
4. Filozófia: Cinizmust követő (filozófus).
A cinikus bölcs követői elvetették az akkori uralkodó erkölcsöt. A cinikus gondolkodó igénytelenséget hirdet.
Eredet [cinikus < latin: cynicus (cinikus, morgó, acsargó) < görög: künikosz (kutyaszerű) < künosz (kutya)]
