Brekeg

brekeg (ige)

1. Béka hangot ad ki, kuruttyol; többször egymás után szaggatott, nyers, recsegő vagy rekedt, magas hangon szól.

Esténként brekeg az egész nádas. A sok béka a tóban brekeg.

2. Átvitt értelemben: Recsegve beszél; magas hangon szól.

A férfi furcsa fejhangon brekegett, amikor megszólalt. Néhányan értették, mit brekeg, de aki először hallotta, az nagyon meglepődött és nem értette minden szavát.

3. Átvitt értelemben: Értelmetlenül beszél; összefüggéstelenül mond ki szavakat.

A lány egész nap csak brekegett, de nem értettem, hogy mit akart mondani. Az asszony a hazafelé tartó úton az autóban a férjének brekegett.

Eredet [brekeg < brek (hangutánzó) + -eg (igeképző)]

Lezárva 7K: 2011. május 4., 08:36