Bog

bog (főnév)

1. Megkötött csomó. Kötélen, fonálon hurkolva kötött görcs.

A vitorlázó kioldotta a kötél bogját és leeresztette a vitorlát. A kisfiúnak egy bogot sikerült kötnie a cipőfűzőjére.

2. Fán, növényen csomó vagy kidudorodás, amely a szár megvastagodása vagy letört ág maradványa a törzsön.

A bokor ágán sok bog van. A bot faragása közben a kés egy bogba vágott.

3. Vadászat: Agancskezdemény; őz, szarvas homlokcsont-kinövése, amely később majd aganccsá fejlődik.

Az új bog már látszik az állatok fején. A vadász nem lőtte le a fiatal állatot, mert még csak bog volt a homlokán.

4. Régies, átvitt értelemben: Megoldandó bonyodalom. Történetet elmondó írásműben, filmen a cselekmény szálainak szövevénye, amely a megoldásra vár.

A szerelmi szál boga a film végéig megoldatlan maradt. A szövevényes regény sok boga között elveszett az olvasó.

Eredet [bog < ómagyar: bog < ősmagyar: bag, bogo (bog, kötés) < dravida: mokku (bog, csomó) < vikku (köt)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 7 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés

A nyomtatott könyvek vásárlásával támogathatod a szótár működését!

 WikiSzótár könyvesboltja