Bénult

bénult (melléknév)

1. Mozgásra, működésre képtelen (ember, állat, testrész, szerv); nyomorékká, mozgásra, működésre képtelenné lett.

A balesetben megsérült ember a bénult lábát nem tudta mozgatni. Az idős ember a bénult jobb oldala miatt állandó kezelésre szorult.

2. Átvitt értelemben: Dermedt lelkiállapotú (személy, élőlény), aki fél vagy reményvesztett; mozdulatlanná merevedő (személy, élőlény).

A bénult öregembernek már nincsenek céljai az életben. A rokonok megpróbálnak lelket önteni a bénult betegbe.

3. Átvitt értelemben: Dermedt lelkiállapotú élőlényre jellemző (állapot, sajátság, hozzáállás, megnyilvánulás); félő vagy reményvesztett, mozdulatlanná merevedett élőlénnyel kapcsolatos.

A majom a bénult mozdulatlansága miatt nem tudott elmenekülni a rátámadó tigris elől. A súlyos beteg körül ülők bénult tekintete nagyon reménytelenné tette őt is.

Eredet [bénult < bén(a) + -ul (igeképző) + -t (melléknévképző)]

Figyelem! A szó összes jelentésének leírását, ami még 7 szót tartalmaz, az előfizetéses WikiSzótár.hu-ban érheted el.

 WikiSzótár.hu előfizetés

A nyomtatott könyvek vásárlásával támogathatod a szótár működését!

 WikiSzótár könyvesboltja