Bég

bég, bej (főnév)

1. Történelmi: Török méltóság; a basák fiainak, kisebb kerületek kormányzóinak vagy más, az állami hivatalnoknál magasabb, a basánál alacsonyabb rangú személyeknek a címe.

A török uralkodók 1383 előtt még bejek voltak. A budai basa legjobb barátját nevezte ki az új kecskeméti bégnek.

2. Történelmi: Török elöljáró címet, méltóságot viselő személy.

A keresztény fiú beleszeretett a bég lányába. A portyázáskor elrabolt foglyot a bég elé hurcolták.

Eredet [bég < középmagyar: bég (török elöljáró) < török: beg, bej (úr, nemes)]

bég (ige)

Bárány be-e hangot hallat.

Bég a nyáj, miközben tereli őket a puli. Legelés közben nem bég a birka.

Eredet [bég < be-e (hangutánzó) + -g (igeképző)]

Lezárva 7K: 2011. április 4., 17:45