„Hazudik” változatai közötti eltérés szó jelentése
| (Egy közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| 4. sor: | 4. sor: | ||
[[Image:hazugság.jpg|right|frame]] | [[Image:hazugság.jpg|right|frame]] | ||
| − | '''1.''' '''Szándékosan valótlant mond''', közöl; tudatosan az igazságtól, valóságtól eltérőt állít; megtéveszt. | + | '''1.''' '''Szándékosan valótlant mond''', közöl; tudatosan az igazságtól, valóságtól eltérőt állít; megtéveszt, hogy ne érjék káros következmények. |
| − | ''A gyerek félelmében '''hazudik''' az anyjának. A hibázó alkalmazott a szemébe '''hazudik''' a főnökének.'' | + | ''A gyerek félelmében '''hazudik''' az anyjának. A hibázó alkalmazott a szemébe '''hazudik''' a főnökének. Amikor a szavak '''hazudnak''', a tettek igazat mondanak.'' |
| − | '''2.''' ''Átvitt értelemben'': '''Színlel, tettet'''; megtévesztő szándékkal egyfajta hozzáállás, állásfoglalás, cselekvés, érzelem, hangulat látszatát kelti, | + | '''2.''' ''Átvitt értelemben'': '''Színlel, tettet'''; megtévesztő szándékkal egyfajta hozzáállás, állásfoglalás, cselekvés, érzelem, hangulat látszatát kelti, hogy ne derüljön ki a valódi szándéka. |
''Sok sértődés lehet abból, ha barátságot '''hazudik''' valaki. Aki szerelmet '''hazudik''' a másiknak, az nagyon megjárja az életben.'' | ''Sok sértődés lehet abból, ha barátságot '''hazudik''' valaki. Aki szerelmet '''hazudik''' a másiknak, az nagyon megjárja az életben.'' | ||
A lap jelenlegi, 2020. április 13., 03:33-kori változata
hazudik (ige)
1. Szándékosan valótlant mond, közöl; tudatosan az igazságtól, valóságtól eltérőt állít; megtéveszt, hogy ne érjék káros következmények.
A gyerek félelmében hazudik az anyjának. A hibázó alkalmazott a szemébe hazudik a főnökének. Amikor a szavak hazudnak, a tettek igazat mondanak.
2. Átvitt értelemben: Színlel, tettet; megtévesztő szándékkal egyfajta hozzáállás, állásfoglalás, cselekvés, érzelem, hangulat látszatát kelti, hogy ne derüljön ki a valódi szándéka.
Sok sértődés lehet abból, ha barátságot hazudik valaki. Aki szerelmet hazudik a másiknak, az nagyon megjárja az életben.
3. Átvitt értelemben: Valóságosnak mutat; csak látszatként jelentkező dolgot valóságnak, tárgyilag létezőnek mutat.
Aranyat hazudik az aratás előtti búzatábla. A sivatagi forróság közeli oázist hazudik a karavánnak.
4. Régies: Lőfegyver nem sül el, megtöltött, kibiztosított fegyver nem reagál az elsütő billentyű meghúzására.
A vadásznak hazudott a puskája, így a szarvas megmenekült. Nagyon mérges lett attól, hogy hazudik a fegyvere.
Eredet [hazudik < hazu(g) + -dik (igeképző)]
