„Kikel” változatai közötti eltérés szó jelentése
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| + | <div class="ige"> | ||
| + | |||
| + | == kikel (ige) == | ||
| + | |||
| + | [[Image:Morning2.jpg|right|frame]] | ||
| + | '''1.''' '''Föláll egy helyről'''; ágyból, ülőhelyről felemelkedik és arrébb lép. | ||
| + | |||
| + | ''A fiú reggel '''kikel'''t az ágyból. Fürdőzés után a nő '''kikel''' a kádból.'' | ||
| + | |||
| + | |||
| + | '''2.''' '''Világra jön'''. Állat kifejlődött ivadéka kibújik a tojásból, petéből. | ||
| + | |||
| + | ''Tegnap '''kikel'''tek a kiscsirkék. A tó vizében '''kikel'''nek a petékből a kis halak.'' | ||
| − | |||
| − | + | '''3.''' '''Növény kihajt''' a földből; vetemény, mag az első leveleit kidugja a talaj alól. | |
| − | ''' | + | |
| + | ''Nagyon hamar '''kikel''' a zöldborsó. A leégett réten tavasszal '''kikel'''t a fű.'' | ||
| + | |||
| + | |||
| + | '''4.''' ''Átvitt értelemben'': '''Hirtelen dühössé válik'''; szokatlanul indulatos szavakkal fejezi ki a tiltakozását, haragját. | ||
| + | |||
| + | ''A tanárnő '''kikel'''t magából, amikor az osztály felmérgesítette. Az ügyintéző '''kikel'''t a szokott nyugalmából, amikor az ügyfél rákiabált.'' | ||
| + | |||
| − | ''''' | + | '''Eredet''' [''kikel'' < [[ki|ki- (igekötő)]] + [[kel|kel (ige I.)]]] |
| − | + | </div> | |
A lap jelenlegi, 2018. december 3., 14:53-kori változata
kikel (ige)
1. Föláll egy helyről; ágyból, ülőhelyről felemelkedik és arrébb lép.
A fiú reggel kikelt az ágyból. Fürdőzés után a nő kikel a kádból.
2. Világra jön. Állat kifejlődött ivadéka kibújik a tojásból, petéből.
Tegnap kikeltek a kiscsirkék. A tó vizében kikelnek a petékből a kis halak.
3. Növény kihajt a földből; vetemény, mag az első leveleit kidugja a talaj alól.
Nagyon hamar kikel a zöldborsó. A leégett réten tavasszal kikelt a fű.
4. Átvitt értelemben: Hirtelen dühössé válik; szokatlanul indulatos szavakkal fejezi ki a tiltakozását, haragját.
A tanárnő kikelt magából, amikor az osztály felmérgesítette. Az ügyintéző kikelt a szokott nyugalmából, amikor az ügyfél rákiabált.
Eredet [kikel < ki- (igekötő) + kel (ige I.)]
