„Politika” változatai közötti eltérés szó jelentése
| 10. sor: | 10. sor: | ||
'''2.''' A '''hatalom eszköze'''. A társadalom irányítására, az elit hatalmának gyakorlására szolgáló öt fő tevékenység (politika, média, pénzügy, fegyveres erők és titkosszolgálatok) közül az, amely látszólag a fő döntéseket hozza. A törvénykezést, közigazgatást és gazdaságot irányító hatalmi szervek összessége, amelyeken keresztül az ország működését és változásait kézben tartják. | '''2.''' A '''hatalom eszköze'''. A társadalom irányítására, az elit hatalmának gyakorlására szolgáló öt fő tevékenység (politika, média, pénzügy, fegyveres erők és titkosszolgálatok) közül az, amely látszólag a fő döntéseket hozza. A törvénykezést, közigazgatást és gazdaságot irányító hatalmi szervek összessége, amelyeken keresztül az ország működését és változásait kézben tartják. | ||
| − | ''A társadalomban ma megfigyelhető '''politika''' egyre erkölcstelenebb. A '''politika''' elhiteti az egyszerű emberekkel, hogy van beleszólásuk az ország működésébe, holott ez a megtévesztés csak őket | + | ''A társadalomban ma megfigyelhető '''politika''' egyre erkölcstelenebb. A '''politika''' elhiteti az egyszerű emberekkel, hogy van beleszólásuk az ország működésébe, holott ez a megtévesztés csak őket hibáztatja a fejük felett hozott döntésekért. A '''politika''' szereplői is csak felolvassák a bejelentéseket, mint bármely tévébemondó.'' |
A lap 2024. április 10., 18:53-kori változata
politika (főnév)
1. A társadalom vezetésének tudománya. Az a tudomány és gyakorlat, illetve az ezzel összefüggő elvek és ezek alkalmazásának a rendszere, amelynek segítségével egy társadalom minden tagja számára elérhető az észszerűség, a béke, a biztonság, és a közös, illetve egyéni célok felé haladás.
A politika a humán tudományok része. A politika nem képes működni az elme észszerűséget hozó tudománya nélkül. A szócikk megírásának idejéig az ember még nem fejlesztette ki a politika tudományát, ez még a jövőre vár.
2. A hatalom eszköze. A társadalom irányítására, az elit hatalmának gyakorlására szolgáló öt fő tevékenység (politika, média, pénzügy, fegyveres erők és titkosszolgálatok) közül az, amely látszólag a fő döntéseket hozza. A törvénykezést, közigazgatást és gazdaságot irányító hatalmi szervek összessége, amelyeken keresztül az ország működését és változásait kézben tartják.
A társadalomban ma megfigyelhető politika egyre erkölcstelenebb. A politika elhiteti az egyszerű emberekkel, hogy van beleszólásuk az ország működésébe, holott ez a megtévesztés csak őket hibáztatja a fejük felett hozott döntésekért. A politika szereplői is csak felolvassák a bejelentéseket, mint bármely tévébemondó.
3. A társadalom irányításának a tárgya. A társadalom egészének, csoportjainak, illetve a benne élő egyének életének irányításával, befolyásolásával foglalkozó elvek és gyakorlatok összessége.
A szegényekkel kapcsolatos mai politika a segélyek nyújtásán alapszik. A művelődéspolitika nem képes megoldani a kultúra fejlődését a társadalomban. A bankok hitelpolitikája felelőtlen pénzügyi helyzetek kialakulását segíti elő állami és egyéni szinten is.
4. Átvitt értelemben: Vélemény és cselekvésmód. Egy személy vagy csoport másokkal kapcsolatban kialakított, gyakran hátsó gondolatokkal, előítéletekkel befolyásolt véleménye, magatartása, eljárása, cselekvésmódja.
A lakosság többségénél a társadalomban élő kisebbségek megítélésének, és kezelésének politikáját rendkívül befolyásolja a média által kialakított – akár hamis vagy önkényesen eltúlzott, egyoldalúan beállított tényeken alapuló – vélemények sokasága. Még a gyerekek különböző csoportjaiban is megfigyelhető, hogy a közülük kiemelkedő hangadók politikája hogyan befolyásolja a többiek véleményét, és ez hogyan járul hozzá vezető szerepük megerősítéséhez.
5. Átvitt értelemben: Ravaszság, furfang. Leleményes ravaszsággal kieszelt ötlet, végrehajtási mód egy bonyolult, nehéz dolog megoldására, elvégzésére.
A titkárnő ügyes politikával bármit el tud érni a főnökénél. Az asszony politikával érte el a férjénél, hogy az megvegye számára a bundát.
Eredet [politika < görög: politész (a városállamra tartozó) < polisz (városállam, polisz)]
